Jellem és jellemvonások a grafológiában I.
Előrelátás: szabályos, nagy betűs írás; túlméretezett alsó és felső zóna, normális méretű középső zóna.
Elővigyázatosság: elkeskenyedő bal margó; széles jobb margó; balra dőltség.
Elszántság: határozott, vaskos (hurkokkal hangsúlyozott) ékezetek és áthúzások; gyors írás.
Energikusság: nagy nyomáserő; határozott törzsvonalak; szöges vonalvezetés.
Érdeklődés: magasra helyezett ékezetek és áthúzások; felül csúcsos középső zóna-béli betűk.
Eredetiség: ízléses díszítés; egyszerűsítés; olvasható eltérések a szabványtól.
Érettség: egyszerűsítés; eredetiség; természetesség; arányos térelosztás.
Erotikus hajlam: teltség az alsó zónában, annak negatív jelentéseivel; nagy nyomáserő; balsodrású írás az alsó zónában; töltött hurkok.
Erőtlenség: gyenge nyomáserő; süllyedő sorok.
Érvelésre való hajlam: kötött írás
Érzékenység: túlzott jobbra dőltség, hullámzó sorok; szabálytalan nyomáserő
Érzéketlenség: sovány betűk (különösen a középső zónában); nagy nyomáserő, szűk írás
Érzékiség: mázolt írás; töltött hurkok, teltség az alsó zónában.
Eszesség: zárt, ovális-forma betűk, rövid végvonalak; túlírások (különösen a kezdőbetűknél).
Esztétikai érzék: nyomtatott betűk (különösen a nagybetűk esetében); arányos térelosztás
Etikus magatartás: sovány felső zónabeli formák; apró betűk; éles írás.
Extravagancia: széles, illetve egyre szélesedő margók, nagy betűk
Fantázia: teltség a felső zónában, magasra helyezett ékezetek és áthúzások; egyszerűsítés; arányos térelosztás.
Fáradtság: süllyedő sorok; szabálytalan írás; gyenge nyomáserő. Fecsegő hajlam: emelkedő sorok; felül nyitott „o”-k.
Féktelen kommunikatív hajlam: a középső zóna-béli jobbsodrás negatív aspektusai; eltúlzott végvonalak; túlságosan kötött írás; széles írás; emelkedő sorok; füzéres vagy fonalas vonalvezetés.
Félénkség: széles jobb margó; fonalas vonalvezetés, olykor cikornyázással (különösen az aláírásnál); a díszítés hiánya; túlméretezett alsó és felső zónák.
Fellengzősség: nagy kezdőbetűk; díszítések; áleredetiség; mesterkéltség.
Fennköltség: nagy kiterjedésű, telt vonalak a felső zónában; magasra helyezett ékezetek és áthúzások; az alapvonal feletti írás.
Férfiasság: nagy nyomáserő; szabályos írás.
Fogékonyság: nagy nyomáserő; szabálytalan írás.
Formalitás: széles felső sáv a papíron; díszítés; laza sorok.
Fölény: mesterkéltség; díszítés; nagy betűk; nagy nyomaték; nagy kezdőbetűk; az aláírás betűi nagyobbak a normális betűméretnél; sok ci-kornya és aláhúzás (különösen az aláírásnál); túlméretezett „I”; az „M” második vonása és a „W” második és harmadik vonása nagyobb, mint az első.
Fukarság: hiányzó margók; rövid vagy hurkolt végvonalak; sűrű írás.
Furcsaság: eltérések a szabványtól; díszítés; sok aláhúzás; különféle túlzások (elsősorban a nagybetűk, az aláírás és a központozás tekintetében).
Függetlenség: nagy kezdőbetűk; szöges vonalvezetés; az „M”, az „N” és a „W” első vonásai magasabbak a többinél.
Gondosság: az ékezetek és az áthúzások szabályos elhelyezése; olvashatóság; arányos térelosztás; egyenetlen nyomáserő; lassú írás.
Gyakorlatiasság: csavaros vonalak a felső zónában; rövid végvonalak; túlzott kiterjedés az
alsó zónában; kurtított vonalak a felső zónában; keskeny margók; kis szóközök.
Gyengeség: a középső zóna-béli jobbsodrás negatív aspektusai; gyenge nyomáserő; szabálytalan írás.
Gyorsaság: szabályos írással párosuló gyenge nyomáserő; gyors írás.
Hagyománytisztelet: balsodrás; díszítés; mázolt írás; széles margók; lassú írás; szabályos írás.
Hajlékonyság: fonalas vonalvezetés; álló írás.
Haladó szellem: jobbsodrás; a balsodrás teljes hiánya; jobbra dőltség; magasra helyezett ékezetek és áthúzások; gyors írás; emelkedő sorok.
Halogatásra való hajlam: az adott betűtől balra elhelyezkedő ékezetek és áthúzások; lassú írás.
Hanyagság: túlzott jobbra vagy balra dőltség; az ékezetek és áthúzások hanyag elhelyezése; különbözőképpen leírt azonos betűk; mázolt írás; hangsúlyos középső vagy alsó zóna; szabálytalan írás; a megbízhatatlanság általános jellemzői.
