Jellem és jellemvonások a grafológiában II.
Haragvó természet: súlyos végvonalak és áthúzások a „t”-n; csúcsos, magasra helyezett áthúzások.
Hezitáló hajlam: lassú írás, annak negatív velejáróival.
Határozottság: szöges vonalvezetés; szabályos írás; erős áthúzások.
Hatalmaskodó természet: nagy betűk; ci-kornyázás (különösen az aláírásnál); díszítés.
Határozatlanság: álló írás; fonalas vonalvezetés; egyenetlen nyomáserő; kettős betűformálás; változó hajlásszög; változó hangsúly az egyes zónákon.
Határozottság: szöges vonalvezetés; nagy nyomáserő; töredezett végvonalak és áthúzások a „t”-n.
Higgadtság: álló írás; füzéres vonalvezetés; árkádos vonalvezetés; szabályos írás.
Humorérzék: hullámzó, vízszintes vonalak.
Hűség: álló vagy balra dőlt írás; mázolt írás.
Idealizmus: gyenge nyomáserő; szabálytalan írás; szabálytalan, nagy betűs írás; domináns felső zóna.
Ideges természet: hirtelen változások a nyomáserő, a sebesség és a méret tekintetében.
Individualizmus: szaggatott írás; álló írás; eredetiség; természetesség; arányos térelosztás; gyors írás.
Ingadozás: változó nyomáserő és hajlásszög; az ékezetek és áthúzások változó helye; lassú írás.
Ingerlékenység: változó magasságú betűk; szöges vonalvezetés; magasra helyezett ékezetek és áthúzások.
Intuíció: szaggatott írás.
Izgulékonyság: magasra helyezett, egyenes áthúzások; szabálytalan írás; füzéres vonalvezetés; emelkedő sorok.
Jó beosztó képesség: keskeny bal margó; sűrű írás; hurkos vagy rövid végvonalak.
Jó felfogóképesség: felső zóna-béli töredezettség; változó törzsvonal-magasság a középső zónában.
Jóhiszeműség: jobbra dőltség; jobbsodrás; füzéres vonalvezetés; emelkedő sorok; magasra helyezett ékezetek és áthúzások; széles írás; egyenletes, nagy nyomáserő; elnyúló végvonalak.
Jóindulat: füzéres vonalvezetés.
Jó ízlés: harmonikus és kiegyensúlyozott díszítések és eltérések a szabványtól; pontos margók; eredetiség; természetesség; arányos térelosztás.
Józanság: sovány, magasra húzó betűk a felső zónában; szöges vonalvezetéssel párosuló álló írás.
Kalandvágy: túlméretezett felső és alsó, normális méretű középső zónák; eredetiség; természetesség; arányos térelosztás.
Kedvesség: hiányzó margók; füzéres vonalvezetés; jobbra dőltség.
Kegyetlenség: Súlyos, csúcsos ékezetek és áthúzások; az utolsó betűk hegyesek és lefelé hajlanak; mázolt írás, nagy nyomáserő.
Keménység: a szöges vonalvezetés negatív jellegzetességei; éles írás.
Képmutatás: árkádos vonalvezetés; szabálytalan alapvonal; alul nyitott „d” és „o”.
Képzelőerő: magasra helyezett ékezetek és áthúzások; hangsúlyos felső zóna.
Kezdeményező szellem: jobbra dőltség; kötött vagy szaggatott írás; gyenge nyomáserő; szabályos írás; gyors írás; eredetiség.
Kiegyensúlyozottság: természetesség; eredetiség; arányos térelosztás.
Kitartás: vízszintes, egyenes sorok; szöges vonalvezetés; hurkok.
Komolyság: a vízszintes hullámos vonalak hiánya; szöges vonalvezetés; nagy betűk; szabályos írás; határozott áthúzások a „t”-n
Körültekintő természet: álló írás; az ékezetek és áthúzások precíz elhelyezése; éles írás; hangsúlyos felső zóna; szabályos írás.
Kötetlenség: keskeny bal margó; egyszerűsítés.
Közönségesség: mesterkéltség; nagy nyomáserő; díszítés; nagyon rossz térelosztás; túlméretezett nagybetűk; túlméretezett aláírás és kezdőbetűk; sok aláhúzás.
Közöny: gyenge nyomáserő; szabálytalan írás; süllyedő ékezetek és áthúzások; lassú írás; süllyedő sorok.
Közvetlenség: nagy nyomáserő; széles írás; jobbra dőltség; füzéres vonalvezetés; kötött írás; jobbsodrás a középső zónában.
Kritizáló hajlam: éles vonalvezetés, annak negatív sajátosságaival; sovány formák a felső zónában; nagy nyomáserő; keskeny írás.
Kulturáltság: arányos térelosztás; természetesség; eredetiség; nyomtatott betűk.
Különcség: szokatlan ékezetek; díszítések; igen egyéni írásmód.
Lelkesedés: magasra helyezett, hosszú, emelkedő áthúzások a „t”-n; emelkedő sorok; gyors írás; nagy nyomáserő.
