Jellem és jellemvonások a grafológiában III.
Lelki beállítottság: éles írás; gyenge nyomáserő; túlzott kiterjedés a felső zónában.
Lelkiismeretesség: alacsonyra helyezett ékezetek és áthúzások; olvashatóság; éles írás.
Letargiára való hajlam: lassú írás; füzéres vonalvezetés, annak negatív velejáróival.
Lovagiasság: nagy betűk; telt írás; díszítések.
Megfigyelő hajlam: az „r” első vonása magasabban van, mint a többi; homorú „e”; apró betűk; alulméretezett alsó és felső zóna, normális méretű középső zóna; szaggatott írás.
Megfontoltság: alacsony, gondosan kitett ékezetek és áthúzások; lassú írás; álló vagy balra dőlt írás; elkeskenyedő bal margó; széles jobb margó.
Meggondolatlanság: szabálytalanul kitett vagy elhagyott ékezetek és áthúzások; olvashatatlanság; szabálytalan térelosztás; egyenetlen nyomáserő; gyors írás.
Melegszívűség: teltség a középső zónában; mázolt írás; szabálytalan írás.
Modorosság: díszítés; cikornyázás (különösen az aláírásnál); árkádos írás, annak negatív velejáróival.
Módszeresség: vízszintes, egyenes vonások; gondosan elhelyezett ékezetek és áthúzások; arányos térelosztás.
Nagylelkűség: jobbra dőltség; egyszerűsítés; apró betűk; szabályos írás; füzéres vonalvezetés; mázolt vagy éles írás; határozott, nagy nyomáserő; arányos térelosztás; szerény kezdőbetűk.
Nagyvonalúság: laza írás; a végvonalak jobb irányba való terjeszkedése.
Nőiesség: gyenge nyomáserő; szabályos írás.
Nyájasság: lendületes írás; alacsonyra helyezett áthúzások a „t”-n; jobbra dőltség; füzéres vonalvezetés.
Nyíltság: a kezdővonalak elhagyása; egyszerűsítés.
Nyitottság: füzéres vonalvezetés; szabálytalan írás; álló írás.
Optimizmus: emelkedő sorok és áthúzások; magasra helyezett pontok; határozott törzsvonalak; széles, jobbra dőlt írás.
Óvatosság: finom és/vagy precíz ékezetek és áthúzások; szó eleji korrekciók; zárt ovális formájú betűk.
Önfegyelem: éles írás, apró betűk; szabályos írás; egyszerűsítés; álló írás; határozott, egyenletes nyomáserő; arányos térelosztás.
Önfejűség: hangsúlyos, hurkolt végvonalak; nagy nyomáserő; vaskos, hurkolt áthúzások a „t”-n.
Önfeláldozó természet: süllyedő sorok; erősen jobbra sodró áthúzások a „t”-n; jobbra dőltség; apró betűk.
Önmegtartóztatás: éles írás; egyszerűsítés.
Önteltség: mesterkéltség; nagy kezdőbetűk; díszítések (különösen az aláírásnál).
Öntudatosság: nagy kezdőbetűk; nyitott ovális-forma betűk; magasra helyezett, lefelé hajló vagy csúcsos áthúzások a „t”-n.
Önuralom: nagy nyomáserő; keskeny írás; túlméretezett alsó és felső zóna, normális méretű középső zóna; szabályos írás.
Önzés: igen telt „P-k; balra irányuló csavarok; nagy kezdőbetűk; díszítések és aláhúzások (elsősorban az aláírásnál); mázolt írás; nagy betűk; cikornyázás; balra dőltség (olykor álló írás); egyenetlen nyomáserő; rossz térelosztás; alacsony formanívó.
Önzetlenség: jobbsodrás a középső zónában.
Összpontosított figyelem: alacsonyra helyezett ékezetek és áthúzások; apró betűk; álló írás.
Panaszkodásra való hajlam: éles írás, annak negatív velejáróival; nagy nyomáserő; szöges vonalvezetés; hurkok.
Pártatlanság: szabálytalan, apró betűs írás; álló betűk.
Passzivitás: gömbölyded betűk; gyenge nyomáserő; lassú írás.
Pesszimizmus: süllyedő sorok; gyenge nyomáserő; vékony ékezetek és áthúzások.
Precizitás: az ékezetek és az áthúzások szabályos kitétele; arányos térelosztás.
Puhaság: a gyenge nyomáserős, szabályos írás negatív aspektusai; a balra dőltség pozitív aspektusai; keskeny írás; szabályos írás; egyszerűsítés; apró betűk;alacsony áthúzások a „t”-n.
Racionalitás: álló írás; sovány vonalak a felső zónában; egyszerűsítés; egyenes vonások; határozott áthúzások; alacsony ékezetek.
Radikalizmus: a jobbra dőltség negatív aspektusai; emelkedő sorok; nagyon magasra helyezett ékezetek és áthúzások; a balra irányuló mozdulatok teljes hiánya.
Ravaszság: kettősség; mesterkélten kevert, írásformák; álló vagy balra dőlt írás; mesterkéltség; lassú írás.
Realitás-érzék: sovány vonalak az alsó zónában; domináns alsó zóna; szabályos, apró betűs írás.
